Az ajtó megett…
Nem tudtad, hogy nem illik hívatlanul beállítani valakihez? Az a minimum, hogy telefonon egyeztetünk időpontot. A „Hivatlan vendégnek ajtó megett helye.”-tartja a mondás. Amúgy nem vagy valamire allergiás? Mi a kedvenc kajád? Megfőztem volna, ha tudom, hogy jössz. Mert milyen az, hogy ki sem tudtam porszívózni a lakást és krémet sem tudtam sütni. Te meg itt vagy. Nem csupán az ajtó előtt állsz és zörgetsz, hanem a nappaliban vagy. Micsoda pofátlanság. Vajon miért van három zár az ajtón? Hmm? Az okosotthon miatt is be van kamerázva az egész kóceráj, távolról, a mobilról tudom nézni, ahogy bent vagy a ház közepén. A mai világban dobhattál volna egy ímélt vagy egy meszendzser üzenetet. Az sms az nem működik, mert szar a térerő. Na, mindegy. Itt vagy, cipőstől a nappali szőnyegén. Már látom, hogy takaríthatok egész nap. Nem akarok akadékoskodni, de az illem úgy kívánja, hogy ha elmész vendégségbe, akkor legalább egy virágot vigyél az asszonynak, nekem meg bort (vöröset, ha lehet), a gyerekeknek meg csokit. Mit hoztál? Semmit? Olyan vagy mint egy gyerekek, amikor elesik a bicajjal a járdán és bőgve mutatja a sebeket a kezén meg az oldalán. Inkább hozok kötszert és bekötözöm, mert látni sem bírom. Rosszul vagyok a vértől. Mi? Fogjam meg? Te viccelsz? A lényeg, hogy ne is lássam…meg el is fertőződhet, meg hogy fogod meg a leveses kanalat. Húsleves lesz orjával, meg rántotthús, szép laposra klopfolva, ahogy szereted. Végül is örülök neked… Gyere ülj le! Majd merítek neked, jó nagy kanállal. Jó látni téged! „Boldogok, akik nem látnak és hisznek”.
Üdv, Tomi

Jn 20, 26-29 Kevesebb jelenjen meg
Hozzászólások